WeBible

1 - Felele pedig Jób, és monda:

2 - Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 - Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4 - Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5 - Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 - Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

7 - Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8 - Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

9 - Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 - Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 - Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 - Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

13 - Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 - Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 - Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 - Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

17 - Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 - Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 - Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 - Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 - Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 - Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.